Az idei karácsony nem volt sem békés, sem nyugodt, családi és egészségügyi problémák árnyékolták be advent, majd az ünnep idejét is. Ennek ellenére, vagy tán éppen ezért nagyon mélyen tudtuk megélni a fény hiányát és a növekvő sötétséget. Ami viszont nagyon nagy örömömre szolgált, hogy anyukámékkal megtapasztalhattuk az igazi családi összefogást. Eddig sok apró vita volt köztünk, más a világnézetünk, mást várunk az élettől, mást tartunk fontosnak. Ennek ellenére, ezeket mindenki félretette és csak a másikra koncentrált segítő szándékkal. Ennél nem is kell több. Úgy gondolom, azután az apróbb vitás kérdéseinket is simán rendezni tudjuk.
Barni iskolájában volt egy karácsonyi vásár, ahová az elmaradhatatlan kókuszgolyó mellett, Barni árulta a nemez apróságaimat is. Pár játékot, kulcstartót, tartókát, dióbabát vittünk és legnagyobb örömömre vettek egy csomó mindent! Nagyon boldog voltam. Életem első mini vására, ahol saját készítésű portékám fogyott! Ez jó lendületet adott a folytatáshoz.
Jártunk még december hónapban a Néprajzi Múzeumban zárás előtt és a Magyar Népi Iparművészeti Múzeumban is, ahol mesét hallgattunk Csíki Lórándtól és koncertet Bognár Szilviától.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése