2015. június 10., szerda

A konyhánk

A házunkban bizonyos helyiségek -még leírni is félek- 13 éve nem voltak festve. A falakra gondolok. Egyszerűen tragikusan nézett ki. Évek óta halogatjuk, elsősorban azért, mert nincs időnk rá, másodsorban, mert tervezünk egy kertre nyíló ajtót a konyhába és nem akartunk kétszer festeni.
De most betelt a pohár a védőnő megjegyzésével, aki az ovis felmentéshez írta a javaslatot, miszerint: -Én támogatom, hogy itthon maradjon Bogi, mert a szerető és fejlesztő közeg számít és nem az, ha piszkos a fal. Khmm. Elsüllyedtem, magyarázkodtam és hétvégén kifestettünk.
A festők Zoli, Máté, Zsófi és Zsófi barátja voltak,a takarítók és a kajafelelős én. Persze Zoli a takarításban is segített, sőt egy elkészült kép szerint tulajdonképpen mindenki takarított is.
Rendezgetjük vissza a tárgyakat, bútorokat és rájöttünk, hogy bizony rengeteg cuccunk van. Ki is hajigáltunk képletesen rengeteg lomot, amik majd szerető új gazdiknál okoznak örömöt.
Mivel nagyon szeretjük a magyar népi ihletésű tárgyakat, az antik dolgokat, a parasztbútorokat és mindent, aminek lelke, története van, így igyekszünk berendezni amúgy elég eklektikus házunkat. Íme néhány részlet, a háttérben a világítóan fehér fallal.
Ja és mivel Zoli valamilyen rejtélyes oknál fogva gyűlöli a csipkéket, mindet, ezért a tálaló felső szekrénye meg fog újulni a kezem által az elkövetkezendő napokban. Az ajtó fölötti csipke és a levendulás szíveken a csipke dísz marad, mert én imádom a régi csipkéket. Van is egy rakattal, mert néhai anyai nagymamám serényen készítette őket. Gondosan őrzöm a szekrényemben valamennyit.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése