2015. június 10., szerda

A konyhánk

A házunkban bizonyos helyiségek -még leírni is félek- 13 éve nem voltak festve. A falakra gondolok. Egyszerűen tragikusan nézett ki. Évek óta halogatjuk, elsősorban azért, mert nincs időnk rá, másodsorban, mert tervezünk egy kertre nyíló ajtót a konyhába és nem akartunk kétszer festeni.
De most betelt a pohár a védőnő megjegyzésével, aki az ovis felmentéshez írta a javaslatot, miszerint: -Én támogatom, hogy itthon maradjon Bogi, mert a szerető és fejlesztő közeg számít és nem az, ha piszkos a fal. Khmm. Elsüllyedtem, magyarázkodtam és hétvégén kifestettünk.
A festők Zoli, Máté, Zsófi és Zsófi barátja voltak,a takarítók és a kajafelelős én. Persze Zoli a takarításban is segített, sőt egy elkészült kép szerint tulajdonképpen mindenki takarított is.
Rendezgetjük vissza a tárgyakat, bútorokat és rájöttünk, hogy bizony rengeteg cuccunk van. Ki is hajigáltunk képletesen rengeteg lomot, amik majd szerető új gazdiknál okoznak örömöt.
Mivel nagyon szeretjük a magyar népi ihletésű tárgyakat, az antik dolgokat, a parasztbútorokat és mindent, aminek lelke, története van, így igyekszünk berendezni amúgy elég eklektikus házunkat. Íme néhány részlet, a háttérben a világítóan fehér fallal.
Ja és mivel Zoli valamilyen rejtélyes oknál fogva gyűlöli a csipkéket, mindet, ezért a tálaló felső szekrénye meg fog újulni a kezem által az elkövetkezendő napokban. Az ajtó fölötti csipke és a levendulás szíveken a csipke dísz marad, mert én imádom a régi csipkéket. Van is egy rakattal, mert néhai anyai nagymamám serényen készítette őket. Gondosan őrzöm a szekrényemben valamennyit.

2015. június 1., hétfő

Kreatív tanfolyamok, szakkörök

Barni új ovijában nagyon jó szülői közösség van. Annyira jó, hogy az egyik alkotó anyuka varrókört tart, kéthetente, egy közösségi térben. Mindenféle varrományok születtek már az elmúlt években, amikor én belecsöppentem a társaságba.
Sajnos pár dologról lemaradtam, de amióta részt veszek ezeken az alkalmakon, rengeteg újat, trükköt, profi fogást tanulok. Óriási öröm ez nekem, mert eddig magamtól tanultam varrni, elég döcögősen, sokszor kínlódva kísérleteztem ki a megoldásokat. Varrtunk már kamrapolc-fodrot, pénztárcát, most egy táskán dolgozunk, ami nekem nagy vágyam volt és szerelem az anyag és a minta is.
A pénztárca Zsófi 16 születésnapjára készült, minden részét én varrtam, ezt be tudom bizonyítani az ujjamon található lyukak segítségével, amiket a tű foka készített a keretbe bevarráskor. Nagyon örült neki, hitetlenkedve kérdezte többször is, hogy ezt tényleg én csináltam-e? Ez fantasztikus elismerés, mert ő nincs különösebben oda a kézműves dolgokért.
Nagyon szeretem a társaságot, mindenki kedvességét, az érdeklődést, hogy vihetem a 3,5 éves Bogit, akit nem is tudnék máshová tenni erre az időre. Meghatott, amikor saját, névre szóló szabásmintát kaptam a táska elkészítéséhez, mert ezzel a projekttel az én vágyam teljesül. Szeretem, na!



A másik nagy öröm egy nemezelő tanfolyam volt, ami egyszeri alkalomnak indult, de nagyon jól sikerült, így várható folytatása is. A tanfolyamot Kovács Gabriella nemezművész tartotta. Apró dolgokat készítettünk, de új technikát is tanultunk és nem utolsósorban remek embereket ismertem meg ismét. Az új technika az apró dolgok bizgentyűjének SZÖVÉSE volt. Így készült bárányfül és virágszirom is.