2015. március 12., csütörtök

Dilemma-2014. november elveszett bejegyzés

Ellátogattunk egy hete a közelünkben lévő református általános iskola nyílt napjára. Barni is jött, hiszen ő az elsődlegesen érintett fél az ügyben.
Amíg ő a gyerekekkel és a tanítónénikkel játszott, mi meghallgattunk az iskola igazgatójának tájékoztatását. Nagyon kis, családias iskola, szeretetteljes légkörrel, kedves családokkal. Főként reformátusok, de kis számban katolikus, illetve egyéb felekezethez tartozó gyerekek járnak ide, de akad pár semmilyen egyházhoz nem tartozó család is. Mi ez utóbbiak táborát erősítenénk, ha jelentkeznénk ide és ha fel is vennének. Fiunk kijelentette a nyílt nap után, hogy ő ide akar járni és drukkol, hogy felvegyék.
Zolinak is nagyon tetszett, ez elég erős érv, mert ő a legnagyobb kritikus.
Én már kezdek megkattani, annyit jár a fejem ezen a kérdésen. Párom nyugtat, azt mondja, hogy nyugodtan megpróbálhatjuk, ha bármi nem úgy alakul, ahogy elsőre gondoljuk, azonnal kivehetjük (ha felveszik) és taníthatjuk itthon, ahogy elterveztük. Ha jól érzi magát (és felveszik), veszi az akadályokat, akkor járjon ide nyugodtan.
Van egy csoport, ahol otthon oktató anyák beszélgetnek, hihetetlenül sokat tanulok tőlük, rengeteg nézőpont eszembe sem jutott eddig. Nagyon örülök, hogy tagja lehetek. Függetlenül attól, hogy merre vezet utunk.
Még jó, hogy Bogi nem is ovis, felőle még nyugodt vagyok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése