2012. január 9., hétfő

Bogi a hátamon


Imádok hordozni! Szeretem, ahogyan hozzám simulva érzem a szuszogását, ha elalszik, érzem fokozatos pudinggá válását.
A gondom az volt, hogy most valahogy nem boldogultan a kendővel. Pedig nagyon szeretem a kendőket, van több is, tetszenek a változatos színek, minták, anyagok a pamuttól, a gyapjún át a selyemig, kenderig.
Egyszerűen hiába próbálgattam a különböző kötéseket, nem volt kényelmes. Hordozási tanácsadó is látta, azt mondta minden rendben vele, mégis, valahogy nem volt az igazi. Ez azért is nagyon furcsa, mert Barnabást szinte mindig hordoztam, letehetetlen baba volt, ezért szorgalmasan gyakoroltam a háti kötéseket, voltak kedvenceim, életformánkká vállt.
Szomorúságomban és alternatívaként kipróbáltam a Mei Tai-unkat, amit én sokkal nagyobb babához vennék csak elő, jól összehúztam a lába között, hogy kisebb legyen a terpesze, illetve ne nyomja a térdhajlatát és vidáman jelentem; bejött a dolog. Először rágcsálta, aztán nézelődött vigyorogva, majd elaludt benne.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése